Október 15. SurfSafe II. Csapatépítő III.

Harmadik lépés.

Ismét összegyűltünk a Király utcai Sirály presszóban, és egyből bele is vetettük magunkat a „munkába.” :) Ezúttal egy kibővített kezdőkörrel indítottunk, amelyben újra átismételtük a program céljait, felépítését, és azt, hogy mire is számíthatunk a következő hetekben.

A korábbi alkalmakkal már többször bebizonyosodott számukra, hogy a művészet, a rajzolás nem áll tőlünk távol, úgyhogy ez alkalommal is születtek műalkotások, egymás arcképeit készítettük el. De ugye mivel profik vagyunk, ezt megspékeltük egy kis tánccal és, hogy még nehezebb legyen a dolgunk, minden portrét közösen, de mégis egyénileg rajzoltunk meg. Vagyis a játék során folyamatosan cserélgettük a lapokat, és mindig az épp hozzánk kerülő ember arcát egészítettük ki.

Ennyi pörgés után jó volt egy kicsit megpihenni, úgy hogy lefeküdtünk, és elkezdtük hallgatni a Pink Floyd „Time” című számát (keress rá a youtube-on, megéri :)). Becsukott szemmel hallgattuk, miközben magunkban számoltunk, majd mikor százhoz értünk, felkeltünk és helyet foglaltunk. Ki hamarabb, ki később kelt fel, vagy azért, mert tízesével számolt, vagy azért, mert szerette a Pink Floyd-ot, és végig akarta hallgatni a számot. Nem vagyunk egyformák.

Nem vagyunk egyformák.
Tudjátok kik azok a „derdek”? Egészen szombatig mi sem tudtuk. Két csoportra osztódtunk, az egyik csoport tagjai európaiak, a másiké derdek lettek. A derdek, egy kis bennszülött törzs, akiknek segítségre volt szükségük, hogy hidat építsenek, de sajnos nem értettek hozzá. Ezért az európaiaktól kértek segítséget, hogy tanítsák meg nekik a hídépítés minden csínját-bínját. Az európaiak nem tudtak „derdül” a derdek nem tudtak „európaiul”:) A híd mégis elkészült. Hogyan? Együttműködéssel, és egymás kultúrájának jobb megismerésével. Ami először agresszív viselkedésnek tűnt az európaiak szemében, arról később kiderült, hogy csak egy köszöntési forma, és nem azért nem használták a kalapácsot a nők, mert lusták, vagy nem akarják kivenni a részüket a munkából, csak egyszerűen az ő kultúrájukban az a szokás, hogy csak a férfiak foghatják meg ezt a szerszámot.

Kisebb-nagyobb nehézségek, és félreértések után azzal, hogy a két csoport elfogadta és megismerte egymás viselkedését, szokásait, kultúráját, közösen dolgozva, a híd sikeresen elkészült.

Kicsit felpörögve, kicsit fáradtan, egy zárókörrel fejeztük be ezt a szombati alkalmat, és bár egyre közelebb az elérni kívánt cél, még jó néhányat kell lépnünk, hogy elérjük. :)