Október 8. SurfSafe II. Csapatépítő II.

Második lépés.

Megvolt a második alkalom is, voltak régi ismerősök, régi-új és, teljesen új csoporttagok, éppen ezért a már „szokásossá vált” kezdő kör után egy rövid ismerkedős játékkal kezdtük a napot, amiből kiderült, vannak közöttünk aktívan sportolók, akik szeretnek futni, és olyanok is akik előnyben részesítik a passzív pihenést, értsd: inkább filmet néznek. (főleg sorozatokat :) ).

Összegabalyodtunk. Egymás kezét megfogva, láncot alkotva olyan csomót készítettünk magunkból, hogy eleinte senki nem gondolta, hogy valaha is ki fogjuk tudni bogozni. Szerencsére az ügyes segítő utasításai alapján, és a csoport együttműködése révén rájöttünk, hogy az először megoldhatatlannak tűnő „probléma” megoldása, nem is olyan lehetetlen.

Ezután háromfős csoportokra osztódtunk, és rajzolni kezdtünk, ahol ismét megcsillogtathattunk rajztehetségünket. A dolgot csak egy apróság nehezítette, hogy hármónknak kellett rajzolni egyetlen tollal, miközben egyszerre fogjuk azt. Az alapötlet az volt, hogy házat, fát meg kutyát rajzolunk (ami olykor cica lett :) ). Hogy hogyan? Együtt kellett működnünk, olykor mi irányítottuk a tollat, olykor pedig hagytuk, hogy a másik vezesse, és így érhettük el azt, hogy a végére ismét kiállításra érdemes művek születtek.

Ismét rajzoltunk, de ezúttal mindenki külön tollal, de egy cél érdekében. Az kellett lerajzolnunk közösen, hogy milyen számunkra az ideális világ. Volt aki egy teljes történettel, a „szűkszavúbbak” egy-egy apró részlettel, de mindenki hozzájárult a nagy közös műhöz, amiből sok minden kiderült a számunkra ideális világról. Jellemzői: sok-sok jókedv, zene és tánc, család, barátok sokasága, és kevés szuperhős. Persze mondanom sem kell, hogy ez a rajz is egy igazi műalkotás lett. :)

A sok rajzolás után pihenés képen tornyot építettünk, persze csak fakockákból. Bekötött szemmel kellett a kockákat egymásra raknunk, először teljesen egyedül, majd pedig egy csoporttársunk segítségével, annak utasításait követve. Egyetértettünk abban, hogy amikor segítségünkre volt valaki az „építkezésben”, sokkal magabiztosabban pakoltuk az építőkockákat egymásra, és ez a teljesítményünkön is meglátszott ugyanis segítséggel, rendre magasabb lett a torony.

Haladunk-haladunk a célunk felé, ami egyre közelebb van, mégpedig, hogy csoportból csapat legyünk olyan, amiben a csapattagok támogatják, bátorítják, segítik, elfogadják egymást a közös cél elérése érdekében.